1.Rész ~Vége van

Muszáj volt eljönnöm onnan,most már nem bírom tovább.Feladtam. Még egyszer nem fog így megalázni mindenki előtt,nem fogom magam hagyni,nem fogok megint visszamenni hozzá. A kocsimban ülök,halkan szól a zene,zuhog az eső  és ez csak még jobban rombolja a hangulatom..
*Visszaemlékezés*
-Nick,Te már megint ittál?!Mennyit? Mit adtatok neki-

Kiabáltam a nappali közepén,megint itt voltak ezek a drogos idióták,akik tönkreteszik Nicket,egyszerűen nem tudom felfogni,hogy Ő ezt,hogy nem látja..

-Kussolj már ribanc. Nem vagy az Anyja.

-Ordított egy agyon tetovált,fültágítós  korombeli "férfi". Nick nem szólt semmit csak mosolygott.

-Na jó,most takarodjatok ki a lakásomból.

Vettem le egy kicsit a hangerőt.Nick lehajolt a fülemhez és elkezdett suttogni.

-Cica,ezt Te sem gondoltad komolyan..ugye?-Kérdezte a hangjában hallottam egy kis gúnyt.

-De.Ami azt illeti,komolyan gondoltam.Nem fogom hagyni,hogy Te is olyan legyél mint Ők.-Nyugi Sel,már megint kiabálsz. -Kurvára elegem van ebből Nick.Meddig fog ez menni?  Hm?Legközelebb be kell mennem érted a rendőrségre vagy mi? Most pedig szerintem küld Őket haza.-Miután befejtem az utolsó mondatomat,Nick megpofozott.Igen,megpofozott..a földön kötöttem ki.Ezt nem tudom elhinni,mióta együtt vagyunk egyszer sem ütött meg.

A könnyeim patakokban folytak.Az egyik kezemmel simogattam,a most már érzékeny bőrt.Ezt nem fogom neki,megbocsájtani.
-Vége.-Jelen pillanatban csak ennyit tudtam kinyögni,mielőtt feltápászkodtam volna a földről.

-Úristen..Selena..N-Ne haragudj.Kérlek.Nem tudom mi ütött belém,könyörgöm bocsáss meg.Nem is válaszoltam,felkaptam a kabátomat,és a kocsikulcsot.

*Visszaemlékezés vége*
Már vagy fél órája vezetek,de fogalmam sincs,hogy hova menjek.
Mire észhez kaptam egy kis negyedben találtam magam,ahol szemmel láthatóan nem szegény emberek laknak.Gondolom itt laknak a beképzelt milliomosok akiknek nincs más dolguk,csak szórják mindenfelé a 20 dollárosokat.
-Ez nem lehet igaz.-suttogtam magamnak,mikor láttam,hogy üres a benzin tartály.-Most mit csináljak?!-Hívok egy autó mentőt.Gondoltam magamban,benyúltam a zsebembe,a telefonom után kutatva,ami meg is lett. Szem forgatva vettem észre,hogy ez a szar már megint lemerült.-Hm,biztos nem lenne baj,ha valakihez bekopognék,hogy telefonálhatnék-e egyet.- Már megint magamhoz beszélek,jobb lesz ha erről leszokok.
Kiszálltam a kocsiból,majd elindultam ahhoz a házhoz,ami előtt lerobbantam.
Oda léptem a kaputelefonhoz,és nagy meglepetésemre csak egy név volt kiírva. "BIEBER"
Gyorsabban kezdtem el kapkodni a levegőt...J-Justin,ez Justin Bieber háza lenne?
Gondolkodás nélkül megnyomtam a hívás gombot,kicsörgött pár percig majd egy,talán tőlem 1-2 évvel idősebb lány szólt bele.

-Hallo.-köszönt nyávogós hangon.

-Öö.Szia.Figyelj,lerobbantam és a telefonom is lemerült,esetleg telefonálhatnék egyet?-kérdeztem reménykedő hangon-

-Csöngess másnál.Tudom,hogy nem robbantál le és a telefonod sem merült le,csak egyszerűen találkozni akarsz Justinnal.

-Tessék?- kérdeztem egy kicsit idegesen.

-Hé,Ariana.Kivel beszélsz?-hallottam meg egy férfi hangot a telefon túlsó végéről.

-Csak valami tini ribanc akar veled találkozni,és azt mondta,hogy lerobbant.-hát ezt nem hiszem el.Ez most komolyan le ribancozott?-

-Hé,ezt én is hallom ám.Én csak telefonálni szeretnék,nem érdekel,hogy Justin Bieberrel 
találkozok-e  vagy nem.-Szóltam bele a telefonba.

-Kinyitom a kaput,gyere.-Mondta Mr.Bieber . Ahogy hallottam ez a csajnak nagyon nem tetszhetett.
Kinyitódott a kapu,én pedig besétáltam rajta,mikor oda értem a bejárati ajtóhoz,pont akkor nyitották ki.Wow.Justin Bieberrel találtam magam szembe. Csak egy bő melegítő nadrág volt rajta,és egy izompóló. Be kell,hogy valljam elég jól nézett ki.

-Gyere be- mondta,egy szívdöglesztő mosollyal együtt.




Ez lett volna az első rész.Remélem mindenkinek elnyerte e tetszését.:) Holnap után lesz új rész.Kérlek komizzatok,hogy tudjam mit gondoltok,Köszönöm.xx